Örültem. Honnan szerezzek vasárnap délben Lada fékcsövet. Szerencsére Tomzi tudott egy vasárnap is nyitva levő keleti-autós boltot, ahol volt Lada fékcső. Persze Óbudán. Elmentünk, megvettük. Feltenni nem volt vészes. Mikor a jobboldalra került a sor, levettük a dobot.
Kiderült, hogy amiatt a munkahenger miatt nem volt fékem. Először is, tele volt kosszal.
Elővettem a nagynyomású mosót, és kinyomattam. Levettük a fékbetéteket. Ekkor derült fény a hibára. A hátsó dugattyú majdhogynem kiesett a helyéről, míg az elsőt meg se tudtuk mozdítani.
Itt már rutinból levágtam a csövet, mert egyszerűbbnek tűnt csillagkulccsal oldani a csavart. Feltettem az új munkahengert és az új fékcsövet. Új betétekkel felment a dob is. Ekkor légteleníteni akartunk, de nem akart fogyni az olaj a tartályból. Sógorom tanácsára kinyitottuk a légtelenítőcsavarokat. És elkezdett csökkenni az olajszint. Ezután mar könnyen ment. Visszaszenvedtem a kézifekbowdent, de gyakorlatilag csak dísznek van. Ugyanúgy nem ér semmit, mint előtte. Kimentem kipróbálni. Ég és föld a különbség. Újra van rendes fékem.
Felhívtam Lobit, hogy így öt óra tájban kint vannak-e meg. Mondta, nézik, ahogy Nefilmezz húzza ki a többieket a patakmederből. Kaja után kimentünk. Elakadni. Az egyik átjáróban egy gerenda állta utunkat. Pont akkora volt, hogy a kerék nem tudott rá fellépni. Kis tanakodás után nemi földdel és fadarabokkal átjutottunk. Sajnálom, hogy így jött össze, de legalább megoldottuk a fékproblémámat. Mar csak fékdobokat kell cserélni, ami ezek utan gyerekjátek lesz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.